Azt eddig is tudni lehetett, hogy Budapest és a nyugati megyék jobban állnak, mint a keletiek. A Buksza most az átlagkeresetek és a munkanélküliségi adatok alapján rangsorolt. Meglepő eredmény érkezett Borsodból, de máshol is vannak érdekes eredmények. Infografikán az ország.
Az utóbbi hónapokban rendre érkeztek az adatok a javuló munkaerő-piaci helyzetről, az országos átlagadatok tényleg kedvező változásra utalnak, ám a területi különbségek óriásiak.
Az talán nem újdonság, hogy a nyugat-magyarországi megyék mellett Budapest áll a legjobban. Győr-Moson-Sopron megye és Vas Megye 2-3 százalékos relatív munkanélküliségi mutatóval zárta az augusztust, Budapest pedig alig több mint 3 százalékos eredményt ért el. Ezzel szemben a keleti országrészben sokkal durvább adatok születtek. Nógrád és Szabolcs megyében 10 százalék feletti értéket produkált, pde Borsod is a 10 százalékos határ közelében volt. Közben az országos átlag 5,8 százalékos volt augusztusban.
Keresetek vs. munkanélküliség
A Buksza arra is kíváncsi volt, hogy a munkanélküliségi adatokhoz milyen átlagkeresetek társulnak az egyes megyékben. A 2014-es becsült megyei átlagkeresetek a munkanélküliségi adatokat nézve kiderül, hogy nincs egyértelmű összefüggés a keresetek nagysága és a munkanélküliség között. A megyéket nézve a legjobb munkanélküliségi mutatóval Vas és Győr-Moson-Sopron rendelkezik, ám az ottani becsült 222 ezer és 218 ezer forintos megyei átlagkeresetek messze nem a legmagasabbak. Fejér megye az első 245 ezer forinttal, ott viszont a munkanélküliségi ráta ugyan az átlagnál alacsonyabb, 4,48 százalékos, de ez bőven meghaladja a másik két nyugat-magyarországi megye eredményét.
Az összevetésből az is látszik, hogy a két legmagasabb munkanélküliségi mutatót produkáló megyében, Nógrádban és Szabolcsban legalacsonyabbak a becsült átlagkeresetek, előbbi 190 ezer, utóbbi 189 ezer forintos eredményt ért el, ha a közfoglalkoztatottak fizetését nem számoljuk. Ugyanakkor Baranya a harmadik megye, amelyben a becsült átlagkereset 200 ezer forint alatt marad, de az ottani 7,86 százalékos munkanélküliségi mutató jóval alacsonyabb a Nógrádban és Szabolcsban mértnél, bár az országos átlagot azért bőven meghaladja.
Borsod meglepő kivétel: bár közel 10 százalékos a munkanélküliségi mutatójával a sereghajtók között van, a fizetési rangsorban a 213 ezer forintos becsült átlagkeresetével a megyék között a középmezőnybe sorolható. Budapest teljesen más tészta. Az átlagkeresetek ugyanis ott a legmagasabbak, sőt egyedül a fővárosi keresetek haladják meg a 240 ezer forint körüli országos átlagot. (Ugyanakkor a munkanélküliségi mutató itt magasabb, mint Győr-Moson-Sopron vagy éppen Vas megyében.)
Mit csinálnak az adatokkal a közmunkások?
Ahhoz, hogy teljes legyen a kép, érdemes a közfoglalkoztatás hatásait is megnézni, A keleti megyékben ugyanis a közfoglalkoztatás rontja az átlagkereseti adatokat. A közfoglalkoztatottak fizetésével együtt számolt átlagkeresetek Szabolcs, Borsod és Jász-Nagykun-Szolnok megyében 10 százalékkal alacsonyabbak a közfoglalkoztatottak nélkül számolt adatoknál.
Ezzel szemben Budapesten, Győr-Moson-Sopron és Pest megyében 1 százaléknál alacsonyabb a differencia. Azt tehát világosan látszik, hogy a keleti országrészben lévő megyék közül munkanélküliségi szempontból Borsod, Szabolcs és Hajdú áll a legrosszabbul. Erre utal a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézetének (MTA KTRI) a parlament honlapján publikált - A munkaerőpiac peremén lévők és a költségvetés című - friss tanulmánya is.
Peremen élők
A tanulmány szerint az említett három megyében a legmagasabb, az úgynevezett munkapiacperemén élők aránya. Rengeteg emberről van szó: egymillióan vannak, akik peremen élőnek számítanak, 3,5-4 millióra tehető azoknak a száma, akiknek háztartásában van olyan, aki a munkaerőpiac peremén élőnek számít. A közfoglalkoztatás szerepét körüljáró terjedelmes tanulmány vezetői összefoglalója szerint a közfoglalkoztatás nem igazán hatékony eszköz a peremen élők helyzetének javítására. „A munkapiac peremén lévők számára ma a közfoglalkoztatás a legfontosabb foglalkoztatáspolitikai program, költsége az aktív munkaerő-piaci kiadásoknak jóval több, mint a felét teszi ki, miközben a program utáni elhelyezkedés esélyeit tekintve ez a legkevésbé hatékony eszköz” – írja a tanulmány.
Munkában a közmunkások - Fotó:Origo
Kiderül belőle továbbá, hogy a közfoglalkoztatás befejezése után fél évvel az abban résztvevők alig több mint 10 százaléka dolgozik az elsődleges munkaerőpiacon és 2011 óta ez az arány folyamatosan csökken. Minél többször és minél hosszabb ideig közfoglalkoztatott valaki, annál kisebb az esélye, hogy elhelyezkedjen. Márpedig 2013-ban már a közfoglalkoztatottak több, mint a fele olyan személy, aki 2011 óta már volt korábban is közfoglalkoztatott. A közfoglalkoztatás tehát – a nemzetközi szakirodalom eredményei által is prediktált módon – kifejezetten rontja a nyílt munkaerőpiacon történő munkavállalás esélyeit.”
Jó lépések, jövőbeli feladatok
A tanulmány azonban kiemeli a pozitív munkaerő-piaci lépéseket is, köztük azt, hogy vállalkozóvá válási támogatásban részesülőknél különösen magas a munkába visszatérők aránya, 2011-ben és 2012-ben is meghaladta a 70 százalékot; a foglalkoztatást elősegítő képzési támogatást 2011-ben sikeresen befejezők 40 százalékának volt munkája a képzés után 6 hónappal az elsődleges munkaerőpiacon. A kutatók figyelmeztetnek arra is, hogy az országban egy végletesen szegmentált munkaerőpiac alakulhat ki, amelyben a családtagokkal együtt közel egymillió ember nem lesz képes belépni az elsődleges munkaerőpiacra, ez pedig amellett, hogy komoly társadalmi feszültségekkel, kemény növekedési veszteségekkel járhat.
Az elemzés utal arra, hogy közfoglalkoztatás mellett erős a politikai elkötelezettség, így ezen a téren nincs esély komolyabb változásra, ugyanakkor számos lépést azonban meg lehet tenni annak érdekében, hogy javuljon a helyzet. A szakértők kiemelten fontosnak tartják, a munkanélkülieknek járó juttatások reálértékének növelését, emellett többek között bővíteni kellene a közfoglalkoztatáson kívüli munkaerő-piaci eszközök használatát, fejlesztésre szorul az országos munkaügyi hálózat fejlesztése, az önkormányzatok és a munkaügyi hálózat kapcsolatának megerősítésére is.
Fontos megjegyzések: A cikkben a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat településsoros adataiban szereplő relatív munkanélküliségi mutatók szerepelnek, amelyek a nyilvántartott álláskeresők arányát mutatják a munkavállalási korú népességhez viszonyítva. A cikkben és az infografikán szereplő átlagkeresetek pedig nem tényadatok, hanem becsült adatok, mégpedig az Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat 2013-as megyei átlagkereseti adatainak 3 százalékkal növelt értékét mutatják. Az emelkedés mértéke minden megyében azonos, és a 3 százalékos mérték megfelel a bruttó keresetek emelkedésére vonatkozó legfrisebb, 3 százalékos KSH-adattal. Az idézett MTA KTRI-s tanulmány a munka peremén élőket a következőképpen definiálja: akiknek van ugyan állásuk, de az bizonytalan és rosszul fizetett, akik alapvetően– formális vagy informális – alkalmi- és idénymunkákból élnek, akik ellátott vagy ellátást nem is kapó munkanélküliek, vagy munkanélküli státuszukat éppen közfoglalkoztatás szakítja meg, akik pályakezdőként vagy gyermekgondozás után nem találtak még munkát.
Fontos megjegyzések: A cikkben a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat településsoros adataiban szereplő relatív munkanélküliségi mutatók szerepelnek, amelyek a nyilvántartott álláskeresők arányát mutatják a munkavállalási korú népességhez viszonyítva. A cikkben és az infografikán szereplő átlagkeresetek pedig nem tényadatok, hanem becsült adatok, mégpedig az Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat 2013-as megyei átlagkereseti adatainak 3 százalékkal növelt értékét mutatják. Az emelkedés mértéke minden megyében azonos, és a 3 százalékos mérték megfelel a bruttó keresetek emelkedésére vonatkozó legfrisebb, 3 százalékos KSH-adattal. Az idézett MTA KTRI-s tanulmány a munka peremén élőket a következőképpen definiálja: akiknek van ugyan állásuk, de az bizonytalan és rosszul fizetett, akik alapvetően– formális vagy informális – alkalmi- és idénymunkákból élnek, akik ellátott vagy ellátást nem is kapó munkanélküliek, vagy munkanélküli státuszukat éppen közfoglalkoztatás szakítja meg, akik pályakezdőként vagy gyermekgondozás után nem találtak még munkát.
Utolsó kommentek