A Buksza kirándulni volt Szekszárdon, borászatokban is szeretett volna bort szerezni, de ez nem volt könnyű feladat. Gemenc pedig titkolt csoda. Buksza-szubjektív egy kirándulásról.

Másfél héttel ezelőtt Szekszárdon jártunk. Borrégió lévén arra számítottunk, hogy majd válogatni kell a borászok között, azaz versenyezni fognak a vevőkért. Nyilván mi is bénák vagyunk, de tény, hogy egy borrégióban arra számít a látogató, hogy táblákkal, szórólapokkal hirdetik magukat, ehelyett csendben megbújnak. 

Egyet találtunk

A cél az volt, hogy szombat délután szekszárdi borásztól vegyünk bort kannában, demizsonban, akármiben, amit a város melletti szálláson este elfogyasztunk. Mivel a borászok hirdetőtábláit nem találtuk, az internetet kiböngésztük a címeket, de több célpont is zárva volt.

Szusi, a gemenci Duna-parton - Fotó: Buksza

Takler Ferenc borászata, amely a várostól pár kilométerre van, nyitva volt szombat délután. Ott kaptunk bort. Bár arra, hogy a borászat a városhatártól pár kilométerre van, nem találtunk utalást a városban.

Maradt a budapesti vásárlás

A szervezetlenségre utalt, hogy az adott hétvégén volt az Iván-völgyi bortúra, amelyre a jegyet egy kávézóban lehetett megvenni.


A Szusi-mentes gemenci Duna-part - Fotó: Buksza

A teljes bortúrára nem akartunk menni, de annak egyik állomását, Sebestyén Csaba borászatát fel akartuk keresni. Életszerű gondolat volt, hogy abban a kávézóban, ahol az adott bortúrára kapható jegyet árulják, tisztában vannak azzal, hogy a túra egyik állomása - nevezetesen Sebestyén Csaba pincéje - hol van, ezt azonban a kávézóban nem tudták megmondani. GPS-szel megkerestük, meg is találtuk, de tömeg volt, így nem vásároltunk végül.  

Vasárnapi kudarc

Másnap is borászkeresés volt program annak érdekében, hogy hozhassunk haza bort. Dúzsi Tamás borászata és az Eszterbauer pince is zárva volt. Sebestyén Csabánál is jártunk vasárnap nem volt tömeg, de nem is volt ott senki, aki kiszolgáljon minket, pedig csengettünk, hangosan köszöntünk többször a pince bejáratánál. Mentsvárként maradt a Takler, ahol vasárnap nem jártunk sikerrel, zárva volt.

Ha szekszárdi bort akartunk volna venni, akkor a legkönyebben, keresgélés nélkül a Tescóban tudtuk volna megtenni. Végül ott sem vásároltunk, mondván, minek zötyögjön a bor a kocsiban hazafele. Inkább budapesti boltban vettünk, szekszárdi és etyeki bort. 

Központi borbolt

Szekszárdra visszatérve, az autókról, házakról, közintézményekről egyébként úgy tűnt, hogy van pénzük az embereknek, és viszonylag jól élnek. Itt jöhet a képbe a Buksza szerint a eladás-szindróma is, a borászok kényelmesen értékesítik a készletet a kereskedőknek, a helyi vendéglátást - legalábbis a másfél héttel ezelőtti hétvége tapasztalatai alapján - takaréklángon pörgetik.

A Buksza azt javasolja a helyi borászoknak, először is tegyenek ki a városba vezető utakra egy-egy táblát, hogy itt élnek borászok, és árulnak is bort. egy vagy akár több mintabolt létrehozása sem lenne hülye ötlet a városközpontban.


Szusi, a gemenci Duna-parton - Fotó: Buksza

Ebben a boltban az összes helyi borász - kicsi, nagy, híres, nem híres egyaránt - árulhatná a borát, plusz, itt eligazítást is kaphatnának az érdeklődők, hogy az adott borász pincéjét merre találják.

Továbbá, ha lesz is ilyen bolt, annak érdemes nyitva lennie, hétvégén, akár a késő esti órákig. Az egyik, Tokajba rendszeresen járó ismerős azt mondta, hasonló próbálkozás már volt arrafelé, de a helyi borászok képtelenek voltak megegyezni a közös bolt megnyitásán, üzemeltetésén. Most a szekszárdiakon a sor. 

Gemenc titokban

A Buksza szerint nem csak a borászok helyi marketingje/elérése problémás, hanem a Gemencé is. A városban ugyanis nem igazán derül ki, hogy pár kilométerre van a nemzetközi szinten is különleges, Európa egyik legnagyobb összefüggő hullámterének számító, ráadásul vadakkal tömött  Gemenc. Erre csak a városban járó buszok felirata - Gemenc Volán - utal. 

Jártunk a gemenci Duna-parton, tényleg szép. Nem tűnik túlzásnak, hogy a környéken egy vadaspark létrehozása komoly jövedelemmel kecsegtetne, de már is is hozhat a konyhára, ha egy-két helyi túravezető kisebb-nagyobb sétákat szerveznek az erdőben. Persze lehet, hogy van is ilyen, de ezt egy szimpla látogatónak nem kötik az orrára. 

Ha tetszett a cikk, vagy a többi poszt, akkor ossza meg és szeresse a Bukszát a Facebookon ! Ha véleménye van a témáról, ne habozzon  

Korábbi Buksza-posztok: 

Átverés a benzinkúton? Van megoldás

Hogyan kerüljük el a büntetést?

Melyik a világ legeredményesebb filmje? 

Tényleg beteg? Kérjen vissza 289 ezer forintot a NAV-tól!

Mi kell a kutyának? 

Magyarország legolcsóbb házai, lakásai