Jön a fűtési szezon, amelynek egyik legtöbbet emlegetett, egyben legveszélyesebb szereplője, a szén-monoxid. De a szén-monoxid mellett egy rakás másik vegyület lehet a levegőben, amelytől rosszul lehetünk. Az új szigeteléssel is baj lehet. Levegőkisokos a Bukszától.

Míg élelmiszerből naponta 0,2-1 kilót, vízből (folyadékból) 2-3 litert fogyasztunk, levegőből 8-10 ezer litert lélegzünk be. Tekintve, hogy életünk 90 százalékát belterekben töltjük, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen az a levegő ezekben a helyiségekben, például a munkahelyi irodákban – mondta Filep Zoltán, a független laboratóriumot műküdtető Wessling laboratóriumvezetője a Bukszának.

Fotó: Thinkstock - Life.hu

A levegő az a környezeti elem, amelyet az emberiség már az ősidők óta szennyez – mégpedig a tűzrakással, a talajt és a vizeket csak jóval később kezdtük el bepiszkolni. Volt tehát épp elég idő arra, hogy kellőképpen beavatkozzunk a környezetbe, elég csak a klímaváltozásra vagy az ózonrétegre gondolni, amely a legoptimistább jóslatok szerint is csak 2050-re éri el eredeti állapotát, feltéve persze, ha addig jól minden jól megy, és nem szennyezzük tovább a környezetünket.

Szén-monoxid és a többiek

A kültéri levegőt évtizedek óta vizsgálják a legkülönbözőbb módszerekkel, elég csak a szmogfigyelmeztetésekre, a szállópor-koncentrációról szóló hírekre gondolni.

Fotó: Origo

Érdekes módon az ajtón belépve megváltozik a helyzet: a munkavállalókat ugyan védik a szigorú törvények a beltéri levegővel kapcsolatban, a középületekre, iskolákra, közlekedési eszközökre vonatkozóan már nem egyértelműek a jogszabályok. Pedig bizony nagyon sok olyan összetevő lehet a beltéri levegőben, amelyek ártalmasak a szervezetre, épp ezért érdemes rájuk figyelni.

Ilyen a szén-dioxid, a negatív sztárként számon tartott szén-monoxid, a kevésbé ismert, de szintén mérgező gáz: a nitrogén-dioxid. Továbbá a vírusok, baktériumok, penészgombák, poratkák, az illékony szerves szennyezők (angol rövidítéssel: VOC), melyek származhatnak illatszereinkből, kozmetikumainkból, illetve a poliaromás szénhidrogének (PAH-ok), melyek olyan egyszerű hétköznapi cselekedeteinkből adódhatnak mint a kenyérpirítás vagy a dohányzás, vagy a biocidok, melyek fertőtlenítőszereinkből vagy például rovarirtó szerekből származhatnak – és még hosszan lehetne sorolni.

Ezek sokszor egymással is reakcióba léphetnek, vagy akár ózonnal reagálva további szennyezők keletkezhetnek belőlük.    

Minden az olaj miatt!

A beltérilevegő-vizsgálatok elsősorban az olajnak köszönhetik, hogy az utóbbi években egyre népszerűbbé váltak világszerte. Az olaj és az energia drágulásával ugyanis előtérbe került az energiahatékonyság elve, amelynek - az épületek esetében - az emberek a jobb szigetelőrendszerek alkalmazásával igyekeztek megfelelni - fogalmazott Filep Zoltán.

Szerinte a korszerű szigeteléssel nem is lenne semmi baj, ha ezzel nem zártuk volna le a beltereket, megszüntetve a falak természetes szellőzését, és nem építettünk volna be tekintélyes mennyiségű vegyi anyagot a lakásunkba.

Mi lehet a szobában?

Érdemes röviden áttekinteni, hogy például milyen illékony szerves szennyezőket tartalmazhat egy átlagos nappali berendezése a padlótól a szekrényeken át a lámpaburáig, vagy a szigetelésig.

Például formaldehidet (főleg szigetelőanyagokban), toluolt (felújításnál jelenthet veszélyt: festékekben, lakkokban, ragasztóanyagokban), különböző oldószereket, szénhidrogéneket, ftalátokat (főleg a műanyag termékekben megtalálható szerves vegyületeket, melyek a legnehezebben lebomló, erősen szennyező anyagok táborát gyarapítják), a párolgó, adott esetben mérgező vegyületek sorát még hosszan lehetne folytatni. (A levegőben lévő vegyületekről, azok vizsgálatáról a Laboratórium.hu cikkében olvashat bővebben.)

Fotó: Origo

Mindennek azért is van különösen nagy jelentősége, mert a többségeünk életünk 90 százalékát belterekben éljük le! Otthon, a munkahelyünkön, az iskolában, óvodában. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy azért köhög hetekig, hónapokig a család, mert valamelyik bútor ragasztóanyaga, a parkettalakk, a festék, vagy bármilyen más anyag párolgása irritálja a légzőszerveit. A Wessling praxisában például előfordult olyan eset, amikor a beépített szekrények sztiroltartalma miatt hetekig, hónapokig fájt az ott lakók feje, köhögéssel, rossz közérzettel küszködtek.

Ha már az oldószerekről volt szó: a közhiedelemmel ellentétben a vizes bázisú oldószerek nagyon nehezen szellőznek ki a lakásból, a egyes környezetbarát festékoldó szerek pedig ózonnal találkozva rendkívül büdösek lehetnek.

Ami büdös az mérgez is?

Jogos a kérdés, hogy van-e, és ha igen, mekkora az átfedés a mérgező anyagok között. Kétségtelen tény, hogy ami büdös, nem feltétlenül mérgező, ahogyan a nem büdös anyag is okozhat halált  - például a szén-monoxid).

Hogy valójában mennyire mérgező egy kifejezetten büdös vegyület, az függ a biokémiai hatásmechanizmustól és az adott egyén tulajdonságaitól is, a szag azonban rendkívül fontos hírvivő, ahol állandóan jelen van, ott érdemes komolyabban szétnézni.

Mi bajunk lehet tőle?

Kezdjük talán az „enyhébb” következményekkel, a szaghatás miatti irritáció érzékszervi és idegrendszeri panaszokat okozhat, de az állandó mérgezés az immunreakcióinkra is rossz hatással van, a ma már népbetegségként ismert asztma és allergia kialakulásának jó nagy lendületet adhat a nem megfelelő beltéri levegő.

Súlyosabb esetekben azonban kialakulhatnak komolyabb légzőszervi panaszok, sőt legrosszabb esetben a rosszindulatú daganatok kockázata is felmerülhet.

Mit mond a jog?

Gyakorlatilag semmit. Hogy szebben fogalmazzunk: erre a területre egyelőre nincs megfelelő jogi szabályozás. Az Európai Unió ugyan az építési termékek emissziójának tanúsítása tekintetében már előkészített egy minősítési rendszert, ám jelenleg még nem áll rendelkezésre ilyen.

Filep Zoltán tehát azt javasolja, ha valahol folyamatosan rossz a beltéri levegő, akkor érdemes utánajárni, hogy mi lehet a probléma. Németországban például sokan az új autó vásárlásakor is analizáltatják az utastér levegőjét, mert a műanyagok párolgásától (az autó "új szagától") tartanak, a közintézményekben (óvodák, iskolák) pedig rendszeresek a mérések, Franciaország egyes közintézményeiben jogszabály rögzíti a benzol és a formaldehid maximálisan megengedhető koncentrációját.